
Két megyei tájfutó verseny is már mögöttünk van s ennek kapcsán jött az ihlet, hogy bejegyzést írjak. Az első a Gyulai Tomi rendezésében született meg és az Öregkovács térkép egy igen baráti szeletét válaszotta ki nekünk a küzdelem színhelyéül. Tamás, gondolva megyénk allul edzett futóira nem is próbálta meg velünk megmászatni a nagy hegyet, hanem annak aljában kacskaringóztatta végig a pályákat. Jó pálya lett belőle, bár szerintem olyan rutinos rókáknak, mint a zOLi, vagy Pityu, sokat nem kellett gondolkodniuk a megoldásokon, ha jól láttam azért Judit és még valaki, próbáltak hóvirágot szedni a meredek domboldalban a 3. pont felett, de lehet, hogy csak kevesenlették a szintet a logikus útvonalban. A pályáról nem írnék sokat, a rajtból kiindulva összeakadt a küzdelem hevétöl vérban forgó tekintetünk Lajossal s az arckifejezése azt mutatta, ha nem lépek félre s adok neki szabad utat simán átgyalogol rajtam. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő akkor éppen a 2-3-as átmeneten volt, de mivel kb 8 perccel elöttem indult valami sötét dolgot sejtve indultam neki az első kis körnek, hiszen 4 percnél többet én nem akartam ott eltölteni. Az első 3 pont aztán könnyedén ment gáz nem volt, a 4.nek eléggé durván aláfutottam, ez legalább 1, de akár 2 percet is jelenthetett, mert nem hittem el hogy oda le tudtam csúszni. Az 5.-nél Lajos helyett Miki fogta a pontot közvetlen elöttem, na ez meg pláne meglepetés volt, mert ő is 4 perccel elöttem indult. A következő pontra párhuzamosan kocogtunk s a végén mindketten fölé futottunk s mivel Miki jobban futott lefelé, míg én fájlaltam a térdemet ő fogta a pontot s rohant is tovább, mire én odaértem nem volt a bólyán lyukasztó. Ekkor egy jó percbe tellett, míg a piros-fehér szövetet tüzetesen átvizsgáltam s rájöttem, hogy abban bizony nincs semmi amivel ki tudnám lyukasztani a kartonomat. Ekkor jött az avar átvizsgálása, sárga lyukasztó a sárga-barna avarban, jó buli volt, de kitapogattam s meg lett, majd jó gyerek mintájára visszatettem a lyukasztót a helyére. Miki várt egy kicsit az oldalban, hogy kutatásom eredményes lesz-e s mikor mondtam, hogy OK, futott tovább. Mire felnéztem a térképemből, ő már tolta a dózerúton. Ettől a ponttól hibázás nélkül 3,5 percet kaptam tőle futásban, úgy, hogy mikor a 12-esre menet én a kereszteződésben voltam, ő akkor futott át elöttem az úton, az kb 1-1,5 perc előnyt jelent volna egy futónak, de én pont ezt nem tudtam, vagyis futni. Na mindegy a lényeg, Zoli győzött, utána Pityu, majd én és utánam Miki, majd Lajos lett a sorrend
Annak ellenére, hogy én írok, azért rendszeresen olvasom a blogot.
VálaszTörlésCsak így tovább!